A Csipkerózsika teljes sikert aratott. A lányok odavoltak az új fiúért, és Sernek is kezdett megtetszeni. Előadás után Brian mindig hazakísérte Serikiot. S ez nem volt másképp az utolsó előadás után sem.

-Nos Serikio, megjöttünk.

-Igen. Köszönöm, hogy haza kísértél, megint.

-Semmiség. Ilyenkor mosolyogsz, már csak ezért megéri.

-Ne viccelj!

-Nem vicc. De egy lány neked integet.

-Hol? Corina…

Ser visszaintett, de a mosoly eltűnt az arcáról. Mert eszébe jutott Corina öccse, Tai. Az első szerelme.

-Valami baj van? Akárhányszor arra a házra nézel, elszomorodsz.

-Tényleg? Észre sem vettem.

-Rosszul hazudsz. Jut eszembe. Hallottad mivel foglalkoznak a hírek? Az a Sárkányfiú már hetek óta nem tűnt fel. Serikio figyelsz rám?

-Tessék? Bocs, nem figyeltem.

-A Sárkányfiúról beszéltem. Hogy is hívják…

-Ryuu…

-Ja persze. Minden rendben?

-Lassan mindenki elfelejti. Pedig az életét adta a Földért és az Angyallányért.

-Te meg miről beszélsz?

-Semmiről. Felejtsd el. Holnap találkozunk.

Ser puszit nyomott Brian arcára, és bement. Már rég nem érezte magát ilyen szomorúnak.

A szobájában elővette az egyetlen képet Tairól és róla. A kép mellett a fiókban pedig ott volt a Szárnyas prizma. Már hetek óta nem használta. Amióta visszajött az Angyalbolygóról csak két szörny volt, pedig már egy hónap is elmúlt.

Ahogy meglátta a fiú arcát a képen, elöntötte a bánat, azt hitte megszakad a szíve. Ábrándozásából anyja hangja verte fel.

-Seri, telefon!

-Megyek!

Lefutott a lépcsőn és be a nappaliba. Magában örült, hogy ez nem sokáig lesz így, mert hétfőn bekötik a szobájába a telefont.

-Ki az?

-A főnököd.

-Vajon mit akar? Halló!

-Serikio! Szervusz! Fontos mondanivalóm van. Nem fogsz neki örülni.

-Ne kerülgesse a forró kását. Baj van?

-Rád nézve, igen. Az egyik közlendő hírem az, hogy megváltozatták a műsort. A következő előadás egy hónap múlva lesz.

-Mi? De miért olyan későn?

-Hogy legyen idő a felkészülésre.

-Mégis mire? Főnök, bökje már ki!

-Az Angyaltáncra.

Serikioba villám hasított. Dermedten állt. Csak távoli hangok voltak a további szavak.

-A Melido színpad kihívott minket egy úgymond „Angyalpárbajra”. A tét a hírnevetek. Az lesz a legjobb, aki győz. A vesztes pedig visszavonul.

Ezt már nem bírta tovább. Kitört belőle az, aminek gátat akart szabni.

-Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii????!!!!

-Ne sikíts! Jól hallottad. Briannek már szóltam. Holnap kezdjük a kiképzést. Meg kell tanulnod a szerepet és a táncot, mindezt egy hónap alatt. Nincs vesztegetni való időnk. Holnap kezdünk. És készülj fel, mert szenvedni fogsz. Nos?

Serikio felocsúdott, bár még mindig a hideg futkosott a hátán és falfehér volt az arca, de határozottan válaszolt.

-Értettem. Akkor holnap.

    -Megjöttem!

-Üdvözöllek a kínok színpadán. Mert mostantól ez a hely lesz a legrosszabb rémálmod. Kezdjük az eszközökkel: Öt trapézt helyezünk el a lehető legmagasabban. A nézők ezt úgy fogják látni, hogy kettő legfelül, egy középen és kettő alul, x alakban. Persze a trapézok nem egymás fölött lesznek. A kötél lesz a nézőkhöz legközelebb. Alatta lesz egy ugróasztal, amiről a kötélre ugrasz. A részleteket rád bízom. Egyeztetsz Briannel és összehozzátok. Én csak annyit teszek, hogy kiképezlek az alapokra. Erőnlét, egyensúly, hajlékonyság, dinamizmus és persze a tökéletes összhang elsajátításának módja. Egy-két dologgal nem lesz gond, de az egyensúlyod felől erős kétségeim vannak. Azzal lesz a baj. Kezd az egy lábon ugrálást a gumiasztalon. A másik lábadat nem teheted le. Ha leteszed, az idő is újra indul. A magasságot pedig végig tartanod kell. Ez már nem játék és szórakozás.

Serikio ledöbbent arccal hallgatta a főnökét, de ő zavartalanul folytatta.

-A hajlékonyságon kívül ezzel mindent fejlesztesz. Kezdj neki!

-És meddig…

-Amíg nem mondom, hogy elég.

-Értettem!

-Brian, biztos végig akarod nézni a szenvedését?

-Én nem tudok semmit tenni?

-Ha minden jól megy, két hét múlva már páros edzéseket tartunk. Akkor térünk rá az összhang tökéletesítésére. De ehhez bíznod kell abban, hogy az első részen sikeresen túlesik. Persze addig te se lazsálj! Az erőnléteden van mit javítani. Meg merném kockáztatni, hogy abban ő áll jobban. Úgyhogy hajrá!

-Rendben.

-Ja, és végezz egyensúlygyakorlatokat is. Ki tudja Serikio mit talál ki.

-Igenis! ”Hajrá Ser!” Jut eszembe: mi lesz a darab?

-A diótörő. Az Angyaltánc a Bonbon királylánnyá változás pillanata és a herceggel való tánc. A végén visszatér a saját világába, ahol megjelenik a herceg és táncolnak. Öt kötél lesz párhuzamosan kifeszítve, azokon fogtok táncolni. Majd mindent elborít a fény, és a közben leereszkedő trapézon fogtok állni. És a jelenetnek vége. Világos?

-Az. Megyek edzeni.

Eközben Ser már a trapézon volt.

-Nem is lesz ez olyan nehéz. ”5 méter magasság elég lesz. Az a nézőtér hatodik sora.” Rendben. Hajrá!

-Felugrott egy lábról a 6. sorig, de a második ugrásnál elvesztette az egyensúlyát.

-Ez nehezebb, mint hittem. Tényleg a kínok színpada lesz.

Felállt és tovább folytatta. Újra és újra elesett, de újra és újra felállt.

”-Ez így nem lesz jó. Az asztal túl ruganyos, a felület nem oszlik el egyenletesen a talpam alatt. Könnyen megmozdul. Egyetlen rezgés, egyetlen bizonytalanság és oda az egyensúlyom. Mit kéne tennem? Nem vagyok fizika zseni, hogy találjak valami egyenletet rá, vagy módszert. Nincs más mód: nem ugrálok. Ki kell tapasztalnom az asztalt, inkább csak állok. Meg kell találnom az egyensúlypontot. És ha már biztosan állok, jöhet az ugrás.

-Azt mondtam ugrálj!

-Főnök?

-Ugrálj!

-De…

-Gyerünk! A vetélytársad már a táncot gyakorolja. Meddig akarsz még várni? Ugorj, ha mondom!

-Igenis.

-A kezdéshez se használd a másik lábad.

-Értettem. – szólt lemondóan. Az arcáról sütött a csalódottság. – ”Ez így nem fog menni.”

-Mi az? Nem érzed magad képesnek rá? Azt hittem te akarsz lenni a legjobb. Vagy nem is akarod annyira most, hogy van egy akadály?

-Nem erről van szó. Csak… eltűnt a motiváció. A hajtóerő.

-Ha eltűnt, hát keress újat!

-Újat? – kérdezte Ser megdöbbenve.

Főnöke komoly arccal és csendesen felelt neki.

-Ha elveszítetted a fényt, keress egy másikat. Ami jobban világít. És nem csak magadra gondolj! Briannek is kijut a szenvedésből. Nem kelljen a tiédet is végignéznie. Ne maradj le tőle!

”-Brian. Hát persze! Ő ugyanúgy küzd. Ez róla is szól, nem csak rólam. Az ő karrierje is kockán forog. Nem hagyhatom cserben. Sem őt, sem a nézőket. Több ezer ember néz fel rám. Meg kell mutatnom, hogy van miért hinniük bennem.”

-Na ez már teljesítmény! Csak így tovább.

Mint akit kicseréltek, úgy ugrált. Erőteljes, dinamikus – talán még ritmusa is volt – és kecses. Mint egy Angyal. Már nem esett el, nem kételkedett. Volt ereje a harchoz. De ez vajon a továbbiakban is elég?

-Megjöttem!

-Üdv itthon! Milyen… Seri, minden rendben?

-Csak egy forró fürdőt és puha, meleg ágyat szeretnék. És nyugalmat.

Kopp-kopp.

-Kinyitom.

-Jó estét Serikio!

-Maresuke úr. – Ser meglepődve, elfúló hangon szólt a tudóshoz.

-Hogy vagy? Ne haragudj meg, de egy kicsit rosszul nézel ki.

-Jól vagyok, köszönöm kérdését. Csak sokat edzettem.

A nappali ajtajában megjelent Mark.

-Genki! Jó estét! Ser, mehetsz. Édesanyád elkészítette a fürdőt.

-Rendben. Viszlát!

-Szervusz. Szegény kislány. Baj van?

-Nem könnyű neki, és fárasztó napja volt. De gyere be!

”-Úgy hasonlítanak egymásra. Tai és az apja. Ugyanazok a kék szemek. Miért fáj úgy a mellkasom? Mintha lyukas lenne, és nincs elég erőm összetartani magam. Anya segíts! Annyira fáj…”

Serikio zokogva roskadt össze a fürdőszobájában. Az egész helyiséget fülledt, párával teli levegő töltötte meg.

Odafentről, egy szomorú szempár nézte szenvedését.

-Szegény leányom!

-Ne felejts el, hogy nem rád gondol, amikor azt mondja, Anya.

-Ezt én is jól tudom. De olyan fájdalmas nézni, ahogy szenved az egyetlen gyermekem.

-Hát igen. A szívnél nem fáj jobban semmi sem.

-Ser, valami baj van?

-Semmi különös Ich, csak izomlázam van.

-Nagyon megdolgoztatnak. – barátnője arcáról sütött az együttérzés.

-Az Angyaltánc nehezebb minden eddiginél. Úgy érzem, nem biztos, hogy képes leszek rá.

Lemondóan lesütötte a szemét és kifelé nézett. És mielőtt elmerült volna gondolataiban, Ichigo a vállára csapott.

-Miket beszélsz, buta lány!

-He?

-Szerinted ehhez mégis mit szólna Tai? Helyesnek találná, hogy feladod? Nem! Úgyhogy kösd fel a gatyádat, és nézz szembe azzal a trónbitorlóval. Mutasd meg neki, kivel áll szemben. Te vagy a jobb! És biztos vagyok benne, hogy még a Melido színpadnál is téged támogatnak.

-Ichigo… köszönöm. Azt hiszem, most már menni fog.

-Még szép, hogy menni fog! Hisz a legjobb barátnők vagyunk. És a legjobb barátnők mindig segítik egymást.

-Készen állsz, hogy a következő szintre lépj?

-Persze!

-Akkor gyere.

-Ez mi?

-Forgótrapéz. Egy gyűrűre tíz trapézt függesztettünk. A trapézok instabilak, mivel nemcsak a gyűrű, hanem a trapéz is forog. A gyűrű automatikusan, folyamatosan. A Trapéz viszont attól, ha meglökik. Mind a tízet használd ki tetszés szerinti sorrendben vagy módban. Találd meg az elemeket és rakd össze. De, természetesen az „angyaltrapézok” nem ilyenek lesznek.

-Világos.

-Akkor kezd! Egy órád van. Utána levesszük a védőhálót.

”-Nem értem. Mi ez a hirtelen nagy lépés? Máris a táncot kell kitalálnom? De hisz csak egy fajtája van. Akkor miért?”

-Főnök, nem értem, miért nem mondta el neki a titkot? Hogy mi a tánc?

-Mert nincs titok. A táncot ő formálja. Az elemeket időben elmondhatod neki, de meg kell formálnia a saját Angyalát. Mert csak egy angyali szívvel rendelkező lány lehet képes rá. Ha magától is ráérez, akkor Ő az. Menj gyakorolni Brian. ”Ha az ellenfél csal, vagy Serikio feladja, akkor a győzelem érdemtelen lesz, és a világ a lehető legrosszabb sztárt kapja meg. Az igazit meg elveszíti.”

2 héttel később…

”-Már csak egy hetem van, és még mindig nem jöttem rá. Pedig Briannel is kéne gyakorolnom. De ő nem úgy néz ki, mint aki aggódik amiatt, hogy a páros edzések csúsznak. Mintha ő tudná, mit kell majd csinálnia. És én mit csináljak? Mit kellene csinálnom? Már alig bírom szuflával. Lassan elérem önmagam határát, és onnan hova tovább? Nem lehet lépni még egyet. Vagy? A fene vinné el! Már nincs is értelme. Se ennek, se másnak. Tai… segíts!”

Serikio ájultan zuhant lefelé a legmagasabb trapézról. Alatta pedig nem volt háló.

-Hol vagyok?

-Álmodsz.

-Ez a hang… Hol vagy? Látni akarlak!

-Nem láthatsz. Már nem emlékszel az arcomra. Az egyetlen, ami még tisztán él benned, az a hangom.

-De látni akarlak. Meg akarlak érinteni. Azt akarom…

-Erre most nincs idő. Figyelj jól rám! Az érmének két fele van. A maguk módján mindkét oldal más, mégis egymáshoz tartoznak. Egymással háttal vannak, így sosem találkozhatnak. Külön-külön mégis semmit sem érnek, de együtt megvan az értékük, ami a két oldaltól függ. Az érzéseknek is két fele van: a gyűlölet és a szeretet. Az érme oldala, a semleges oldal pedig a közömbösség. A szeretet és a gyűlölet is megvan minden emberben egyaránt, bármennyire is tagadjuk. Még egy Angyal is tud gyűlölni és épp annyira szeretni. De mindehhez szükség van egy társra és egy ellenségre. Egy társra, aki jóban-rosszban mellette áll. Egy ellenségre, aki ellen nem akar veszíteni, de voltaképp legyőzni sem igen akarja. Egy angyali szív még az ellenségben is felébreszti az Angyalt. És az Igazi Angyal pont ezt akarja elérni.

-Felébreszteni másokban az Angyalt.

-De előbb benned kell felébrednie. Légy jó, Angyallány. Nem feledd mit rejt a neved és az álarcod. Te vagy a Világ Angyala.

-Ser!

-Serikio!

-Ébredezik.

-Mi ez?

-A barátaid. Szükségük van a fényre.

-Fény…

-Mit mond?

-Valami fényről beszél.

-Ha elveszítetted a fényt, keress egy másikat. Ami jobban világít. Légy te a fény, Tenshi.

-Tenshi? Hát persze! Ez vagyok én! A nevem az, ami vagyok, az álarcom rejti azt, amiért harcolok! (Tenshi=angyal) Várnak a barátaim. Várják a fényt. Amit én hozok! Az új és szebb fényt.

-Ser, nyisd ki a szemed!

-Szerintetek él még egyáltalán?

-Ne beszélj hülyeségeket, Meg! Persze, hogy él még. Ser?

-Jól vagyok Brian. Mi történt?

-Lezuhantál, rá az asztalra, onnan a karjaimba.

-Jellemző.

-Meg akartam nézni, hogy haladsz, amikor láttam… Komolyan, meghűlt a vér az ereimben. De… olyan volt, mintha csillognál. Mindegy. Kezdtünk félni, hogy egy hétig alszol.

-Azt nem lehet. Meg kell csinálnunk az Angyaltáncot.

-Ne hülyülj! Minden erőd elszállt!

-Jól vagyok, Megumi. Hol van a főnök?

-Az orvossal beszél.

-Volt itt a doki?

-Igen. És azt mondta, hogy pihenned kell meg, hogy…

-Mi?

-Brian, mondd el neki.

-Persze! A neheze mindig rám hárul. Szóval, azt mondta, hogy pihenned kell. Nem terhelheted túl magad, mert ha ez még egyszer előfordul, akár kórházba is kerülhetsz.

-Nem érdekel! A párbaj után, alszom egy hétig, vagy akár kórházba is vonulok. Nem érdekel.

-Mi? – zengték egyszerre.

-De, Ser!

-Brian, hallgass! Mondd, bajnok. Mit is akarsz tenni?

-Főnök! Most nem hagyhatom abba. Már nincs visszaút.

-Miért is?

-Mert végre rájöttem.

A szobában olyan csönd lett, hogy még egy szúnyog zümmögését is meg lehetett volna hallani. Megumi szőke hajához illeszkedve kifehéredett, Brian ledöbbent.

-Végre mindenre rájöttem. Még mindig nem tudom, hogy mi a tánc, de azt tudom, hogy hogyan adjam elő. Tudom, mi a tartalma, mit kell üzennie. Meg kell tanítania az elemekre! Kérem!

-Pihenj. Aztán…

-Köszönöm!

Mindenki kiment, csak Brian maradt Serrel.

-Ser, nem értem, mire jöttél rá?

-Tudom, hogy kell előadnom a táncot.

-Ügyes vagy Seri. De a fájdalom ettől még nem múlik el. És a veszély se…

”Tai, tudom, hogy ez nem szünteti meg a nyomást a mellkasomban, és a lyukat sem tünteti él. A testem még mindig darabokra akar szakadni, de megtaláltam a remény új csillagát. Az új fényt, ami erősebben világít. És ezt neked köszönhetem. Mert számomra a fény… TE vagy!”