(egy kis mellékfejezet)

-Hol vagyok? Hisz ez a szobám. Tényleg álom lett volna az egész? Akkor Tai… Álmos vagyok.

-Ser! Ébred! Tai már vár!

-Tai? Igen… Máris megyek.

Serikio felöltözött és lement reggelizni. Édesanyja mosolyogva fogadta.

-Jó reggelt kicsim.

-Jó reggelt anya. Mi van reggeli?

-Piritós. Mennyit kérsz? Persze jobb lenne, ha sietnél, mert Tai odakint vár.

-Kettőt kérek és sietek. ”Olyan normális minden. A prizma nem létezik, sem a szörnyek. Tai pedig él. Szörnyű álom volt. Remélem még egyszer nem kell átélnem.”

-Minden rendben? Nagyon elgondolkoztál.

-Minden rendben van anya. A csengő. Biztos Tai, úgyhogy majd én kinyitom.

-Jó reggelt szépségem!

-Neked is jó reggelt!

-Mehetünk?

-Igen.

-Jól vagy? Olyan furcsa vagy.

-Minden rendben. Csak örülök, hogy látlak.

-Nem vagy véletlenül lázas? Lehet, hogy nem kéne iskolába jönnöd.

-Semmi bajom. Menjünk. ”Az álom után egy kicsit fura. Ilyen hosszú és összefüggő történetről még sosem álmodtam. Túlságosan valóságos volt. Az érzelmek, és a fájdalom…”

-Ser, jól vagy?

-Persze, miért?

-Megint elbambultál.

-Csak valami eszembe jutott. ”Olyan gyanús. Vajon ha…”

Serék egy rózsabokor előtt haladtak el. Serikio megtorpant és a bokor felé nyúlt.

-Ser, erre nem érünk rá. El fogunk késni.

-Egy pillanat. Valamit tudnom kell.

Serikio megmarkolt egy tüskés ágat és még csak fel sem szisszent.

”-Nem fáj. Vérzik, és mégsem fáj. Miért?”

-Hát végre kezdesz rájönni, Seri. Add a kezed. Van nálam zsepi.

”-Az érintése olyan valótlan. Várjunk csak…”

Serikio Taira emelte a tekintetét. Jól sejtette, a fiú szemei üresek voltak, arca kifejezéstelen és holtsápadt.

-Mi a fene folyik itt? Tai, az arcod olyan, mint egy halotté…

-Már kezded felfogni. Valóban halott vagyok. Én már csak az álmaidban létezem. Semmi valós nincs bennem. Az emlékeid építenek fel. Ser, fel kell ébredned! Ha beleéled magad az álomba, örökre a foglya leszel! Fogadd el, hogy halott vagyok és harcolj tovább! Meg kell mentened a világot.

-De én nem akarlak itt hagyni!

-Nem is kell. Ez a te álmod. Akkor találkozunk, amikor alszol. És ha nem látnál az álmaidban, a szívedben akkor is ott leszek. Menj és élj tovább! Én ott leszek veled életed minden pillanatában. De ha már a szívedben sem látsz, akkor elfelejtettél. De fel kell ébredned, vállalnod minden veszélyt. El kell hagynod engem, hogy megmentsd a világot. A világot, ahol az álmodat valóra válthatod. És persze mindig kövesd a szívedet.

-Tai. Pedig olyan szépen indult. És a szép álomból végül rémálom lett. De ha ezt akarod, harcolok a világért, aztán kitalálom, hogy hogyan hozzalak vissza. Sosem felejtelek el. Ezt megígérem.

-Ha eljön az idő, a palotában foglak várni. Ég veled szerelmem!

-Én inkább azt mondom, a viszont látásra!

-Seri, kicsim! Ébredj, elkésel.

-Máris megyek anya! Csak még fel kell ébrednem.