Az örvény már teljesen elnyelte őket. Egy megfoghatatlan, zöld örvényben találták magukat.

-Ser, hol vagyunk?

-Egy időörvényben. Remélhetőleg abban, ami abba a másik világba visz minket.

-Remélhetőleg? Te most szórakozol?

-Eszemben sincs. Csak akkor vagyunk a jó örvényben, ha az Idő és Tér Ura elfogadta az ajánlatunkat.

-Milyen ajánlatot?

-Ahhoz, hogy a megfelelő térben kössünk ki, valamit kér cserébe.

-És mit?

-Amint visszaértünk, elveszi a szárnyaimat.

-Tait villámcsapásként érte a kijelentés. Soha eszébe se jutott, hogy egy Sárkánynak vagy egy Angyalnak elvehetik a szárnyait.

-De akkor megfoszt a hatalmadtól is.

-Azt azért nem. Az erőm nem a szárnyamban van. Az csupán egy eszköz, semmi más.

-Ezt te sem gondolod komolyan!

-Ha csak ezen múlik az emberiség sorsa, nem bánom. De ahhoz más is kell. Az pedig nem a szárnyak. De most nem ez a fontos. Tér és Idő Ura, jelenj meg!

Serikioval szemben a tér elferdült és ezüst fátyolt képzett. Hamarosan a fátyol is alakot öltött. Szigorú tekintetű, szakállas ember jelent meg hosszú köpenyben, ami eltakarta a lábát. Leginkább egy meséből előbukkanó varázslóra hasonlított. Mély, nyugodt hangon szólalt meg.

-Meghallgadtam kérésedet utolsó Angyal, és elfogadtam az ajánlatodat. De mivel ketten vagytok, kell más is.

-Én már eldöntöttem mi lesz az. – szólt Serikio

-Elszánt vagy leányom. Hallom szíved kívánságát és becsülendő dolognak tartom. Íme, a kulcs, ami visszahozza egyikkőtöket.

-Egyikünket? Mégis mit jelentsen ez? Ser!

-Hátrébb az agarakkal fiatalember. Amelyikkőtök életben marad, az jön vissza. Ha mindketten megmenekültök, a lány a szolgám lesz.

-Vezess minket Uram. A vita lezárva, Tai. Vele nincs értelme veszekedni.

-Sok szerencsét Föld Védelmezői!

Egy intéssel eltüntette Sert és Tait, majd megjegyezte:

-Összefog egy Angyal és egy Sárkány. Sok mindent láttam már „életemben”, de ilyet még soha.

-Ser, hol vagyunk?

-Jó kérdés.

-Lehet, hogy rossz térben.

-Nem hiszem. Ez a sivár táj tökéletes a Szörnyek fajának.

A táj sivár és reményvesztett volt. Fa, vagy bármilyen növény, de még csak egy élőlény semmilyen nyomát nem lehetett felfedezni. Mintha az élet minden jele eltűnt volna. Minden szürke volt, a talaj elszikesedett, patakként sem lehetett vizet találni. A nyomasztó kép mindenkinek a halált juttatja eszébe. S ez így igaz. Itt csak halál vár mindenkire. Mert itt Angyalok és Sárkányok vére folyt. De mi végezhetett ilyen pusztítást, hisz egy lélek sem él erre.

-Érzed ezt Tai?

-Mit?

-A rothadt hús szagát. A halált a levegőben. Úgy nyomja a mellkasomat, mintha egy mázsa lenne rajta. Érzem, hogy sok ártatlan halt meg itt. Talán Angyalok is voltak közöttük.

-Sárkánybolygó.

-Mi?

-Ugynígy festett a Sárkánybolygó is. Már amennyire emlékszem rá.

-Majdnem beletaláltál szép szemű!

-Ki beszél?

-Hát én, szépségem. Nicolas vagyok. A Szörnyek Hercege.

-Te állsz a támadások hátterében!

-Olyan okos kislány. Azt hittem az Angyalok buták. Bár te nem tűnsz annak. Pedig ide ember nem jöhet. Csak Angyal vagy esetleg egy Sárkány térhet vissza.

-Hogy érted azt, hogy vissza?

-Hát mégsem vagyunk olyan okosak? Ez az Angyalbolygó szívecském. Nem egy másik térben, hanem egy másik időben vagytok! HAHAHA! Azt az Angyalbolygót láthatjátok, amit mi elpusztítottunk. Mondd csak kicsim, mi is az Angyalneved? Mert gondolom, hogy egy Angyal reinkarnációja vagy.

-Tenshi.

-Most viccelsz? Te nem lehetsz Ő…

-Nem tudom, hogy kire gondolsz, de nem is érdekel. Tenshi vagyok, és elég annyit tudnod, hogy meg foglak ölni, és bosszút állok a bolygóért!

-De nem itt és nem most. Ugyanis az ellenfeled most nem én vagyok, hanem egy kedves ismerősötök. Veled, szépségem később szeretnék eljátszadozni. Na pá!

-A francba! Pedig de belerúgtam volna.

-Hűtsd le magad Ser! Inkább változzunk át.

-Nem is vagy féltékeny, hogy szívecskének, meg kicsimnek nevezett?

-Ez csak egy szörny. Mire legyek féltékeny?

-Pedig egész helyes, és cukik a hosszú fülei.

-Te most viccelsz velem igaz? Mert ha igen, nagyon nem jó vicc.

-Hát…

-Oké! Most már tényleg ki akarom nyírni. Változzunk át!

-Azt már nem. Csak én változom át! Te visszamész most azonnal!

Ser elővette a nyakláncát, amin egy kulcs lógott. Tai meredt arcára nézett, és bűntudata lett.

-Sajnálom Tai. Ez az én harcom. Nem akarlak veszélybe sodorni. Az én bolygómat pusztították el. És nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy halott vagy.

-Én se tudnám!

-Hát pont ez a lényeg. Ha visszamész, nem tudod meg, hogy élek-e vagy meghaltam. Úgy könnyebb.

-Nem mondj ilyet!

-Kérlek menj. A kulcs megmutatja a megfelelő ajtót. Ha visszatértél, akkorra egy tanácsom van csupán. Ezt a mondatot nem fogod elfelejteni. Ez lesz az egyetlen, ami rám fog emlékeztetni.

-Téged sem foglak elfelejteni.

-A mondat a következő: MINDIG KÖVESD A SZÍVEDET! Most menned kell. Ég veled Tai!

-Ne! Nem akarok!

-Kérlek. Ha szeretsz, megteszed. Mert akkor úgy maradok itt, hogy tudom, te élsz. És ez boldoggá tesz, és erőt ad.

-Ha ez a kívánságod.

-Ez!

-Azért, siess haza!

-Rendben! ”Bocsáss meg, de én többet nem mehetek haza. Neked is könnyebb lesz, hisz amint átléped az ajtót engem elfelejtesz. Csak a mondatomra fogsz emlékezni.”

Így hát Tai elindult. Az alagútvégén pedig, várt rá az ajtó. De útközben meglátott egy másikat. Érdekelte mit rejt, így hát kinyitotta.

Az ajtó mögött saját maga tűnt fel pár évvel később. Épp az egyetemre baktatott, egyedül. Ser nem volt mellette. De aztán egy lány megszólította a fiút. Az egyetemista Tai arcára pont olyan mosoly ült ki, mint akkor, amikor Serikioval találkozik. De a fiatalabb Tai tudta, hogy a hang nem Serhez tartozik. Egy idegen lányé. Külsőre hasonlított Serre, de mégsem ő volt az. Bár barna hosszú haja volt, a szeme mégis barna, az alakja pedig egy úszóéra emlékeztetett. Az idegen lány Tai nyakába ugrott és megcsókolta. Ez a szemlélő Tait hidegzuhanyként érte. Tényleg el fogja veszíteni Serikiot. Az ő egyetlen szerelmét.

”-Mindig kövesd a szívedet.”

”-A szívemet? Akkor becsukom az ajtót, és megváltoztatom a jövőm. Ser, egyszer azt mondtad, hogy saját sorsunknak mi vagyunk a kovácsa. Most ehhez tartom magam. Lehet, hogy a harcnak már vége. Ha ez így van, akkor visszamegyek érted. Lemondok a szárnyaimról, és akkor te is visszajöhetsz. Nem mondok le róla semmiképp.”

Így hát Tai visszafordult az Angyalbolygó felé.

-Sajnálom, de az ember nem maga kovácsolja a sorsát. Az már előre eldöntetett. Bár ennek a lánynak majdnem sikerült. Csak pár lépés választotta el tőle. Különleges. De mennyire az!

-Persze, hogy különleges, hisz a lányom.

Az Idő és Tér Ura mögött egy fehér ruhát viselő, hosszú szőke hajú nő jelent meg. Fejét ezüst korona díszítette.

-Felség. Sejtettem, hogy a te lányod. A tekintete még így is, más testben is ugyanolyan.

-Miért nem hagytad, hogy változtasson a sorson?

-Mert a Nagy Terv sikeréhez ennek meg kellett történnie. Az emberi világban pedig már nem tudom az útját állni. De ha ezt nem éli túl, akkor nincs remény. A fájdalom edzi és erősíti a testet és lelket. Ez az Ő kívánsága.

-Isten sem tudja mindig, hogy mi a helyes.

-Ilyet ne mondj. Végül is neki köszönheted, hogy itt lehetsz.

-Hm… az Angyalok mindig a mennybe mennek. ”Hajrá kicsim! Még mindig változtathatsz.” Csakúgy kíváncsiságból. Most mi van az ajtó mögött?

-Egy szomorú, elkeseredett és reményvesztett lány. Akinek minden csillogás kiveszett a szeméből, a lelke üres, a szíve pedig… hideg.

-Az eszét követte a szíve helyett.

-Most már minden rajta áll vagy bukik. A saját sorsán még mindig tud változtatni. És az, ki tudja, hogy alakul. Talán szerencsésen ér véget, talán nem. De neki élnie kell. Így rendeltetett. Lehet, hogy szenvedés és magány vár rá. Ha visszatér, csak ő fog emlékezni. Kezében van az emberiség sorsa. Fájdalom edzi, magány erősíti. A szenvedés növeli az erejét. Isten őt választotta, úgyhogy biztos így lesz. Ne aggódj.

-De ő a lányom. A múltban is elválasztotta őket Isten. Most miért? A „vén kecske” túl régóta van odafent. Már nem tudja mi a jó.

-Azért csak bízzuk rá a dolgot. Lehet, hogy az ajtó mögött egy gonosz, hideg szívű lány van, de ennek nem kell feltétlenül így végződnie. Hiszen vele máskor is megesett már, hogy megváltoztatta, amit az Idő törvényei szerint nem lehet. Különleges, és csak ez számít. Bízz a lányodban.

-Én bízom, de remélem te is tudod, hogy mit beszélsz. Nem akarom, hogy ahhoz hasonlóan járjon, mint én. Nekem akkor ő volt az egyetlen vigasz, de neki nem lesz senki. És ez sokat számít. De ha nem felejt el érezni, akkor azt sem felejti el, hogy mindig kövesse a szívét…