-Mondcsak Ser!

-Tessék Ich?

-Meddig csináljátok még ezt?

-Mármint mit és kivel?

-Hát Tai és te. Amióta csak találkoztatok tetszetek egymásnak, és nem egyszer be is vallottátok, úgy ismeritek egymást, ahogy senki más és még mindig nem jártok!

-Ez bonyolult. Nálunk nem úgy megy, mint nálatok.

-Azt hiszed nekem könnyű volt? Nálatok legalább Tai volt a bátrabb és ő mondta ki először azt a bizonyos ’sz’ betűs szót. Taki nekem még mindig nem mondott ilyet.

-Nem? Talán arra vár, hogy először te mondd ki. Talán arra vár, hogy először te áruld el a titkodat.

-Milyen titkomat? Nincsenek titkaink egymás előtt.

-De van. A titok az érzéseitek. Ha te elmondod neki, hogy mit érzel, akkor talán ő is megnyílik előtted.

-Lehet benne valami. Ser, te egy zseni vagy!

-Tudom! Aú! Ich, miért álltál meg?

-Oó!

-Mi van? Hö?

Serikio kinézett Ichigo háta mögül. Először nem értette mi a baj azzal, ha egy fiú és egy lány együtt sétálnak a hídon a naplementében, mindaddig, amíg észre nem vette, hogy az egyiket ismeri.

-Tai.

-Seri, nyugi! Ne húzd fel magad! Lehet, hogy csak egy rokon vagy egy barát.

-Vagy inkább egy barátnő. De tudod mit? Nem húzom fel magam. Nem a pasim, és ha akarja, elmondja.

-És ha nem mondja?

-Akkor erővel húzom ki belőle. Hm…

-Mit hümmögsz?

-Ragyogó ötletem támadt. Úgyis arra megyünk. Mézes-mázasan köszönünk neki és tovább megyünk.

-Ezt tényleg meg tudnád tenni?

-Csak figyelj!

Ser és Ichigo elindultak a hídon szép lassan és úgy tettek, mintha beszélgetnének. Aztán Serikio felpillantott és mosolygott, persze belül égett a dühtől.

-Hello – mondták kórusban Ichigoval

-Sziasztok, lányok!

Aztán Serikio hirtelen ötlettől vezérelve megfordult, de akkora lendülettel, hogy Ich majdnem fölborult.

-Maresuke!

-Ööö, tessék?

-A matekfüzetemet vissza kéne adnod. Holnapra kell.

-Ó, persze. Majd átugrom vele. Később.

-Ja és az angolról szólva…

-Ser, ne most. Majd később megbeszéljünk. Szia, Ser!

-Miért nem azt mondod neki, hogy Seri? Hiszen így szoktad nevezni.

-Ich, ez nem igaz! Serikionak szokott hívni, és különben is a Serit utálom. Na, menjünk. Sziasztok, akkor később találkozunk!

-Ser, ez meg mi volt?

-Még kérded? Hiszen ugyanazt csináltad, mint én!

-Csak kiálltam melletted! Azt mondtad nem csinálsz semmit, csak köszönsz.

-De eszembe jutott a matekfüzet és az angol. Hiszen ő kért meg, hogy segítsek!

-Akkor is. Az a lány majd megölt a tekintetével.

-Tényleg? Jobb is, ha érzi, hogy el fogja veszíteni őt, mielőtt még megszerezné.

-Szóval lecsapod a kezéről Tait?

-Nem. Mert ő akarja az én kezemről lecsapni. De nem veheti el tőlem Tait. Ő az enyém.

-Fúha! Félelmetes tudsz lenni, ha féltékeny vagy.

-Én nem vagyok féltékeny, csak féltem a számomra fontos dolgokat.

-Ugye tudod, hogy ezért fejmosást kapsz este.

-Ne is említsd. Holnap, ha egyedül jövök, inkább ne szólj hozzám.

-Vettem. Akkor holnap! Szia, Ser!

-Szia, Ich! Ah! Mit kapok én még ezért este?

-Tai, ki volt ez a lány?

-Serikio. Az osztálytársam mindkét lány. A szőke, Ich az unokatesóm és legjobb haverom barátnője.

-És a barna? Hogy is hívják?

-Serikio. Ő, hát…

-Van köztetek valami?

-Ez nem olyan egyszerű. Ser és én… hát.

-Ok, értem. Szereted őt?

-Fogalmam sincs. Tudod, köztünk az a hiba, hogy nem bízunk eléggé egymásba. Van egy titka és nekem is van. Ő arra vár, hogy én mondjam el előbb, én viszont tudom az ő titkát, de ezt ő nem tudja, így várok, hogy ő elmondja.

-Ez tényleg bonyolult.

-Az. Másfél éve az életem fel van fordulva.

 -Miért csak másfél?

-Mert annyi ideje ismerjük egymást. Már az első pillanattól kedve azt érzem, hogy ismerem valahonnan és valami különös és erős erő vonz hozzá.

-Aha. Értem. Megjöttünk. Köszönöm, hogy haza kísértél. Holnap találkozunk?

-Nem hiszem. Korrepetálásra megyek, ha egyáltalán túlélem a mai estét. Ser, ha mérges, akkor elég veszélyes tud lenni.

-Sok sikert. Jó éjt!

-Szia!

Serikioéknál megszólalt a csengő.

-Szia Tai! Serikio a nappaliban vár.

-Vár? Az már régen rossz.

-Fú Tai! Most mivel húztad fel a nővéremet? Elzavart a tévétől és vörös a feje.

-Atya ég! Mi lesz még itt?

-A berendezés marad! – Seriyu

-Szia, Ser! Nem fogsz megölni?

-Nem. Miért? Van rá okom?

-Én azt hittem…

-Mit hittél, hogy féltékeny leszek, és ki akarlak nyírni, amiért egy lánnyal sétáltál a lenyugvó nap fényében egy hídnál? Igen, eredetileg ez volt a tervem. De végül is nem járunk, úgyhogy nem tartozol magyarázattal. Vagy talán furdal a lelkiismeret?

-Nem. Dehogy. Miért furdalna, hisz nem járunk.

-Bizony nem.

-Te ezt most direkt csinálod.

-Mire gondolsz?

-Bűntudatot akarsz kelteni bennem.

-Én aztán nem. Maresuke, amit megmondtam, azt megmondtam. Nem járunk, nem vagyunk jegyesek, magánügy, hogy ki kivel találkozik. Akkor fogjunk neki az angolnak.

-De nincs kedvem.

-Ötöst szeretnél?

-Persze!

-Akkor gyerünk! Holnap még spanyolt is tanulnunk kell. Vagy más programot szerveztél?

-Nem. Holnap csak a tied vagyok.

-Remélem lelkileg is.

-Most is itt vagyok testestül lelkestül. Nem haragszol?

-Haragudni?

-Mira miatt. Nincs köztünk semmi, ne félj.

-Nem félek. Én semmitől sem félek.

-Azt elhiszem.

A kandallóban ropogott a tűz, és ahogy a füst felszállt, úgy oldódott a feszültség köztük. Egy óra múlva már felszabadultan nevettek. Tai szörnyen béna volt angolból. Serikio mindig kinevette a kiejtése miatt, az pedig rendszerint felfújta az arcát, karba tette a kezeit és úgy tett, mintha megsértődött volna. Ez nem tartott sokáig, mert szinte azonnal elkezdett nevetni, amikor meglátta Seri arcát. Tai későn ért haza, de mosollyal az arcán aludt el.

Másnap az iskolában:

-Látom együtt jöttetek.

-Igen.

-Képzeld, kifaggattam Takit, és ő elárulta, hogy a lány az interneten talált rá Taira, és randit kért. Tai pedig úriemberhez méltóan nem utasított vissza egy hölgyet. Tegnap volt a találka. Az első és utolsó. Tainak nem is tetszik a lány!

-Kösz Ich, de nem kellett volna. Megbízom Taiban, és elhiszem neki azt, amit tegnap mondott.

-Ez aztán a 180°-os fordulat barátném!

Délután…

-Muszály tanulnunk?

-Ne nyávogj Maresuke! Tanulunk és kész! Mert ha nem, megbüntetlek!

-Oké, oké vettem az adást. Jöjjön, aminek jönnie kell.

-Ez a beszéd! – Serikio teljes erőből hátba vágta Tait, aki majdnem elesett. Erre valaki hátba lökte Sert –Aú! Ez meg mi volt? Te?

-Bizony én! Mégis, hogy mered megütni Tait?

-Higgadj le! Egy ártatlan hátba ütés volt.

-Igen Mira, ne kapd fel a vizet. Kaptam már ennél nagyobbat is. Ez szinte meg se kottyant a régebbiekhez képest.

-Szóval már máskor is bántottad! Ezt megbánod!

-Hé, liba! Ha kérhetem, ne rendezz jelenetet az utca közepén.

-Már késő Ser. Mindenki minket figyel.

-Hát persze! Hiszen te szeretsz a figyelem központjában lenni! Tudom, ám kivagy! Mindent tudok rólad! Egy beképzelt liba vagy, csak mert megnyerted a korcsolya vb-t, és a város artista színpadának sztárja vagy, de lám, San Fransiscoban már leváltottak! Egy szadista vagy, aki senkit sem tisztel, és csak magára gondol! Önző kis…

Ebben a pillanatban pedig elcsattant a pofon. Takashi pofonvágta Mirat.

-Befejezted végre a féltékenységi jelenetet?

-Én legalább elismerem, hogy féltékeny vagyok, de te ezt sose tennéd, mert…

-Mert mi? Önző vagyok? Azt állítod, mindent tudsz rólam. Pedig ez nem így van. Egyáltalán semmit sem tudsz. Fogalmad sincs, milyen fáradságos munka elérni azt, amit a magaménak mondhatok. Nem volt sétagalopp legyőzni Amelia kisasszonyt. Ha nem sérül meg, még mindig ő lenne a Melido színpad sztárja. El sem tudod képzelni hányszor sérültem meg úgy, hogy majdnem a karrierembe került, és még mindig nem tudsz mindent. Elképzelsz valamilyennek, s ezután ragaszkodsz ahhoz makacsul. Nem veszed észre a valós dolgokat, mert felszínes vagy. Ne oktass ki engem semmiről. Az ütés nevelésként hat Taira, főleg ha nem akar tanulni. Én megvédem őt. Bármi áron!

-Megértettem. Elmegyek. De ne hidd, hogy ennyivel megúszod.

-Nagyon „félek”.

-Ser, minden rendben?

-Persze.

Később…

-Mondd Serikio, mit keresünk itt a raktárépületeknél?

-Nem is tudom Mimi.

-Amikor itt járunk, mindig valami baj történik.

-Ugyan mi baj történhetne?

-Biztos, hogy ezt meg akartad kérdezni?

-Mira…

-Serikio. Most megöllek!

A lány teste kezdett átalakulni. Serikio a döbbenettől mozdulni sem tudott, de az agya zakatolt és ontotta a gondolatokat.

”-Mi a fene folyik itt? Ilyet még nem láttam, hogy valaki szörnnyé alakuljon. Mindezt a düh okozta?”

-Meghalsz!

-Á! A karom!

-Ser, alakulj át!

-Máris. Szárnyas prizma, Angyalforma!

Serikio ruhája szertefoszlott és helyébe lépett a két bokacsizma, bal lábán a feszülő, fehér aranymintás nadrágszár, kezein a kesztyűk és jobb karján a ruhaujj, majd törzsét is beborította a ruha. Homlokán megjelent a madzaggal átfűzött pentagramm, a fején pedig a tollpihés fejpánt. Hajszíne barnából lilára váltott. A szárnyai kibontakoztak. A prizmája a pelyhes dekoltázson pihent meg.

-Mostmár aztán elegem van belőled!

-Serikio? Nicsak! Te vagy az Angyallány! Tai vajon ezt tudja?

-Őt ne keverd ebbe bele! Ez csak ránk tartozik!

-Mindegy, úgyis megöllek!

A Miraból lett szörnyeteg nekirontott Tenshinek és nekivágta a falnak. Lefogta a kezeit. Az Angyal mozdulni sem tudott.

-Mit akarsz?

-A lelkedet! Kiszívom a lelkedet!

-A lelkemet? ”Nem! Azt nem engedem!” Hagyd békén a lelkemet!

-Ereszd el az Angyallányt te szörnyeteg!

-Maszkosfiú!

-Fogd be! A lelke az enyém lesz!

-Nem veheted el a lelkét. A te gonoszságod nem tudná befogadni az ő jóságát.

-Ő nem gonosz Ryuu. Csak egy dühödt lélek. Ő egy lányból lett, akit ismerek.

-Egy lányból… A karod!

-Tudom. Azzal ne törődj! Nem ölhetjük meg.

-Akkor mit teszünk?

-Passz!

-Én tudom. Kiszívom a lelkedet, majd az övét is.

-Azt nem engedem.

-Te kis telhetetlen. Nem lehet mindkettő a tiéd.

-De belőlem is kettő van. Ha ebből a testből kiszívod a lelket, az alteregómé megmarad.

-De ha kiszívom, visszaváltozol és akkor azt is.

-Nem adom!

A szörny feje közeledett Tenshiéhez. A lány csak a gondolataival tudott küzdeni. S ez elég volt. A szörny észrevette az Angyal arany prizmáját, majd pillantása átsuhant a rubintra. Egyik kezével elengedte Tenshiét, majd a rubint felé nyúlt.

-Ahhoz ne merj érni! Megtiltom!

-Engedd el!

-Fogjátok be!- egy energiagömböt küldött Ryuure, az nekiesett a falnak és elájult – Most, hogy a fiút kiütöttem, elveszem a rubintot és kiszívom a lelked!

-Ha hozzáérsz a rubinthoz, véged!

-Ne hazudj már megint!

Újra a rubintért nyúlt. Még csak egy ujjával ért hozzá, abból kitört a rózsaszín fény, körülölelte Mirat, majd kiűzte a fekete szellemet, ami a levegőben köddé vált. A helyén maradt lány összeesett, de rövid időn belül felébredt. Az első arc, amit meglátott, Tenshié volt. Mindenre emlékezett.

-Serikio… te megmentettél. Pedig meg is ölhettél volna!

-Többé ne hívj így ebben az alakban. És igen, megölhettelek volna, de itt most te is csak egy ártatlan vagy, akit nekem védeni kell.

-Mi történt?

-Ryuu. Hát felébredtél álomszuszék?

-Hi-hi. Veled minden rendben?

-Igen. Most már.

Tenshi odalépett Mirához és a fülébe mondta.

-Ha elmersz árulni, elmondom a te kis titkodat. A te szavad az én szavam ellen. S nem hiszem, hogy Tai neked jobban hinne, mint nekem. Fogtad? Ja, és, hogy biztos legyek a diszkréciódban még valami. Kitörlöm az agyad minden emlékét, ha nem szállsz le Tairól és bárkinek beszélni mersz arról, ami itt történt. Remélem érthető voltam. Mert ha nem, még mindig megölhetlek.

-Értettem. Tartom a szám.

-Ennek nagyon örülök. Hát akkor, Maszkosfiú, a viszont látásra!

-Aha.

”-A titkom egyre nagyobb veszélybe kerül, s Tai egyre közelebb kerül hozzá. Ha nem tőlem tudja meg, talán sosem bocsájt meg. Ezt pedig nem kockáztathatom. Elmondom neki, és ha elfogadja, már semmi sem állhat közénk, kivéve a szörnyeket. Ha nagy veszélybe sodrom ezzel, vagy ha nem fogadja el? Akkor mi lesz? Ha meghal, azt nem bírom ki. Hisz szeretem. De vajon ő is szeret annyira, hogy megbékéljen azzal, hogy én egy Angyal vagyok. Pontosabban nem egy Angyal, hanem egy bizonyos Angyal. Ahogy a királynő is mondta, különleges vagyok. Az erőmnek talán nincs is határa. Nem merem elmondani. Mi van, ha ezzel tönkreteszek mindent? De ha nem mondom el… talán pont az teszi tönkre a kapcsolatunkat, és ha nem tud elfogadni, akkor meg sem érdemel. Döntöttem. Még ezen a héten sort kerítek a nagy vallomásra. Bármi is lesz azután.”

Este…

-Szia Ser! Mi történt a karoddal?

-Baleset. Az edzésen. Na, jó éjt!

-Aha, neked is. ”Baleset az edzésen, mi? Ser, meddig akarsz még titkolózni?”